Irodalom mindenkinek

A teahibrid rózsák fajtacsoportja /TH/

A teahibrid fajtacsoport elsõ képviselõit a múlt század végén állították elõ, s nemesítésük ma is tart. Vágásra és kiültetésre egyaránt alkalmas, egyedi díszt adó fajták tartoznak ide. Viszonylag magas termetûek /1-2 méter/, egy virágszáron kevés /1-3/, de igen nagy méretû virágot hoznak. Mivel minden hajtás bimbóval zár, az új hajtások pedig folyamatosan képzõdnek, a virágzás a nyár elejétõl az õszi fagyokig tart. A szinte áttekinthetetlenül széles választékból az alábbiakat ajánlom:

'Peace'. Talán a legedzettebb, erõteljes növekedésû teahibrid rózsa. Azt mondják, hogy aki elõször akar rózsát metszeni, ezen a fajtán gyakoroljon, mivel ezt még a kétbalkezes kontárok sem tudják tönkretenni.

Nevét, amely békét jelent, az ENSZ alakuló közgyûlésén kapta: nagyméretû, világossárga virágaival díszítették a tárgyalóasztalokat. A virágokat különösen széppé teszi, hogy a szirmok szegélye rózsa színbe hajlik: bimbóban sárgásrózsaszínüek. Lombozata fényeszöld, bõrszerü. Betegségekre nem érzékeny, fagytûrõ képessége jó.

'Papa Meiland'. A 'Peace' fajtával együtt a rózsanemesítésérõl híres francia Meilland cég fajtája. Virágai bársonyos sötétbordók, némi fekete árnyalattal.

'Landora'. Sûrû bokrot nevel, sárga virágai jól érvényesülnek a sötétzöld levelek háttere elõtt.

Szép edzett fajták még a lazacrózsaszín virágú 'Kurt Waldheim Rose', valamint a lazacos téglapiros, kecses formájú 'Super Star'.

   A polyantha hibrid és floribunda rózsák fajtacsoportja /PoHy, Fl/

Kevéssel az elsõ teahibridek elõállítása után egy másik nemesítési irányzat is elindult Európában: célja - az egynyári virágokhoz hasonlóan - összefüggõ virágszõnyeget adó, alacsony termetû fajták elõállítása volt.

Elsõ termékei a polyantha rózsák /Po./ apró, de sok virágot hoztak, 60-80 cm-nél nem nõttek magasabbra. Valamivel erõteljesebb növekedésûek /60-100 cm/ és nagyobb virágúak a polyanthából a teahibridek bekeresztezésével elõállított Polyantha hibrid rózsák /Po. Hy./. A fajtacsoport egyik legszebb képviselõje a hófehér virágú 'Schneewittchen'. A nyár elejétõl egész a fagyokig gazdagon virágzik, a szárazságot jól tûri és a betegségekkel szemben is ellenálló.

The Queen Elisabeth /Floribunda/

Erzsébet Királynõ

A floribunda /Fl/ fajtacsoport a teahibridek ismételt bekeresztezésével jött létre. Az ide tartozó fajták elsõsorban ágyszerû kiültetésre alkalmasak, de vágásra is jól felhasználhatók. Illatos virágaikat 5-7-esével hozzák, a virágok egyenként és tömegben is jól mutatnak. A csoport legelterjedtebb fajtája a kárminos rózsaszín virágú 'The Queen Elisabeth' /Erzsébet királynõ/. 80-100 cm magas, jól bokrosodó fajta, a betegségekkel szemben ellenállóvá teszi bõrnemû levélzete. Fagytûrõ képessége kiváló, téli takarást nem vagy csak alig igényel. A piros fajták közül az alacsony termetû sötét, nagyvirágú 'Lilli Marleen' fajtát javasolom.

  Kúszórózsák, futórózsák /F/

Változatos származású fajtacsoport, amelynek egyetlen közös tulajdonsága a kúszó jelleg. Virágrácsok, pergolák, kerítések borítására alkalmasak. Különösen szépek /romantikusak/, ha a támrendszer hófehér, esetleg sötétbarna. Önálló kapaszkodásra nem képesek, ezért rendszeresen kötözni kell õket. Fajtáik egy része évente egyszer, de igen gazdagon virágzik: ma divatosabbak a folytonosan nyílók. Ilyen például a csokrosan nyíló virágú 'Gruss an Heidelberg' /Heidelberg üdvözlete/. Szirmai az elnyílásban sem fakulnak. Legdúsabb a június eleji fõvirágzása, amit a nyár folyamán újabbak követnek. Az 'Ilse Krohn Superior' 2-3 méter magasra futtatható, fehér virágai egész nyáron át nyílnak.

  A kúszórózsák metszése

a virágzási jellegtõl függ:

Az egyszer nyílók 2-3 évente periodikus ifjítást igényelnek: levágjuk a lugas idõs, ágas-bogas, esetleg szá-radóban lévõ letermett részeit, és helyükre 1-2 éves, erõteljes vesszõket ill. gallyakat kötözünk.

A folyton virágzó fajtákat a kordon- vagy lugas-szõlõhöz hasonlóan metsszük. A legerõsebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki elõször, majd azokon 30-40 cm-enként engedünk fel egy-egy virágzó fõhajtást. Ez utóbbiakat minden tavaszon 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza, így belõlük ismét erõteljes hajtások fejlõdnek. Különlegesen kemény teleken a kordon karjai elfagyhatnak. Ilyenkor az alulról elõtörõ nemes hajtásokból nevelünk újakat.