A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát.

Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az --hogy mondjam neked?--a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál most, álmos vagyok.
-Mesélj!-erősködött a csillag.-Mesélj róluk.
-Egy
fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya
alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével...
Jó éjszakát!

Ma este nagyon álmos vagyok.
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát!-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. :)

_______________________________________________________________________

Érthető módon sose szerettem a képmutatást. A képmutató embereket nemhogy nem tiszteltem soha, de egyenesen megvetettem és megvetem őket, hogyha már elsőre észreveszem rajtuk ezen tulajdonságukat. Szerintem mindenki érti, hogy miért az első esetekben van ez így.. Mivel hogyha az ember huzamosabb ideje ismer valakit és képes azt az illetőt már a barátjának tekinteni, akkor hajlandó az apróbb hibáit megbocsátani. A képmutatással is így vagyok. Ha egy barátomat kapom rajta, simán átsiklok efelett, de hogyha valami ismeretlenről mondják, hogy milyen.. az nálam rögtön elvágta magát.

Az arcodba mosolygok és a hátad mögött kibeszéllek embereket sose kedveltem.. Tisztában vagyok vele, hogy milyen ember vagyok és őszinte embernek tartom magam. Hogyha arra kerül a sor bárkinek a szemébe mondom a véleményemet és sokszor az se érdekel, ha megbántom ezzel az illetőt. Van olyan ismerősöm, akit nem tartok sokra, de mégis jóba vagyok vele, de hogyha ő megkérdezné tőlem, hogy mi a véleményem róla.. hát ... Az őszinteségem miatt sok emberrel kerültem már baráti kapcsolatba - a fenti beszélgetésrészlet előzménye is abból állt, hogy feltettem egy egyszerű kérdést - másokkal, de ugyanakkor sokszor kerültem már bajba is miatta.

NEKED MI A VÉLEMÉNYED?

______________________________________________________________________

A KÖVETKEZŐRŐL  mi a véleményed?

A virágok minden korban a nőkhöz, szépséghez, költészethez,
érzékiséghez kapcsolódtak. Buddha egy hajnalban nyíló lótuszvirágból
született, ami az életet szimbolizálta. A lótuszvirág az életet adó víz
felszínén lebeg, míg gyökerei a földbe kapaszkodnak. Szirmai a nap első
sugaraival kinyílnak, hisz a lótusz az örök szerelem jelképének, a
napnak kedvese.
A muskátli azt mondja: béke veled, a sárga nárcisz lovagiasságot mutat,
a nefelejcs pedig hű marad nevéhez. Az orchidea egy gyönyörű hölgynek
mély érzelmeket, az orgona első, a vörös rózsa pedig forró szerelmet
üzen annak, aki érti. A fehér rózsa bájról árulkodik, a mélyvörös
gyászról, a rózsaszín pedig arról, hogy tökéletes a boldogságom veled.
A szegfű egy egyszerű üdvözlet, a vörös tulipán pedig szerelmi
kinyilatkoztatás.
z év melegebb hónapjaiban, tavasztól őszig, az egyik legegyszerűbb és
legszebb ajándék a hölgyek számára a virág. Ezek a természeti
gyönyörűségek az emberi kapcsolatokban az udvariasság és a figyelmesség
legszebb jelképei. Egyszerű és közkedvelt ajándék, megóvja a rohanó
üzletembereket a mit vásároljak ajándékba gyötrelmeitől, általánosan
elfogadott a világ legtöbb táján, valamint igen nagy örömet okoz a
hölgyek többségének.

_________________________________________________________________

___________________________________________________________________

Sok mottója van az embernek élete folyamán, most Goethe egy mondata jutott eszembe :

„Ha lelked derűs, és tiszták céljaid, jókora utat tehetsz meg előre”.

Régóta azt látom: az engem körbevevő emberek problémáinak jelentős része abból fakad, hogy mindenki arra vár, hátha egy napon majd kék lesz az ég, langyos szellők lengedeznek a zöldellő fák felől, mindenki szeretni fog mindenkit, nem fog fájni többé semmink, s nem lesz többé se gazdag, se szegény. És mindeközben nem veszik észre, hogy ez az állapot, vagyis a szép dolgok egybeesése, természetesen nem fog soha bekövetkezni, hiszen az élet nem más, mint átmeneti állapotok összessége. Nem kéne örökké a holnapra készülni, amikor a mai nap is itt van még, s csupán csak be kellene rendezni önmagunknak.

_________________________________________________________________

Miért sírnak a Nők?

- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú.
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

_________________________________________________________________

Nehéz úgy  szeretni......

Nehéz úgy szeretni,ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni, sajnos, senki nem tanul


A közeledés is félreérthető
S a hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk


Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni, sajnos, senki nem tanul"

________________________________________________________________

Hangulat


Felébredsz, és kinézel az ablakon,
Kezeddel az arcodat megtapogatod,
Az ablak tükrében döbbenten látod meg ráncod.

Csak állsz az ablak előtt és nézel a semmibe,
gyerekkori emlékek járnak a fejedbe,
szemed csillogásában szinte látni lehet
a képet, mit más rajtad kívül nem érthet,
Szemed csillogásából lassan könny fakad,
az emlék, a szívben örökre megmarad,
emlékezz a múltra, a jövő nem számít,
a múlt örök, a jövő hozhat bármit.

Emlékezz arra, mi volt régen
emlékezz, hogy égett a tűz szerelmed szemébe
emlékezz, hogy bíztál a barátokban,
akik veled voltak jóban-rosszban.

Ne hagyd, hogy elkopjon az emlék,
szívedben örökké égjen egy-két kép,
ne felejtsd el azokat, kik mindig szerettek,
ennyivel tartozol nekik, mert el soha nem engedtek,

S miután szívedben élt minden emlék,
ejts egy könnycseppet a szeretetért,
e könnycsepp csillogásában benne lesz minden,
mindaz, mi rejtőzik szívedben.

_______________________________________________________________