Irodalom mindenkinek

CSERESZNYEFA

Ki no Tomonori

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.

Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.

Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

ÚJ  JAPÁN  VERSEK -HAIKUK  KOSZTOLÁNYI  DEZSŐ  FORDÍTÁSÁBAN

Ki-csi: GYÉMÁNT

Gyémánt van-e szebb, van szebb
nála még,
mint nyáron
a jég?

Seidi: UDVARIASSÁG

Kunyhóm előtt gubbasztok
tétován.
A teleholdnak adtam át ma éjjel
vendégszobám.

Soseki: ÚJ CSELÉDÜNK

Az uj cseléd szólt: «Rózsa a
nevem»
s egyszerre elborzadt a lelkünk,
mert hátrafordult és a púpja
feltünt.

Ryusiu: KISGYERMEK

Eltévedett kisgyermek. Nézd az
árvát.
Sir-sirdogál.
És közbe fog egy szentjános-
bogárkát.

Ryokwan: ABLAK

Kifosztva áll szegény lakom.
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.

Sodo: KETTECSKÉN

Az aratási hold tündér sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.

Buson: FÉSÜ

Hálószobámban, a sötétben
a rémület jéggé fagyasztott:
holt feleségem fésüjére léptem.

Simpei: ARCOK

Nézz az arcokba mélyen.
Mindegyiken ott sír a vágy: -
hogy mindörökre éljen.

Fogyoku: HAMUTÁLCA

A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.

Kinsha: HALÁSZOK

Hálót vetettek ők már sok-sok
ízben,
de mégse foghatták meg, ott
maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.

Buson: HARANG

A templomi harang bronzán
libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.

Si-cso: LÁNGÉSZ

Tudod milyen a lángész?
Mint télidőben
a tébolyult hold, mely bandzsán
reánk néz.

Tama: PAPIR SÁRKÁNY

Bezárva itt a Császárt kell
szeretnem
s szól a zene.
Papir sárkány, emelj hátadra engem.

Kikaku: KOLDUS

Koldus, de én irigykedem reája.
Nincs semmije.
Ám az egész Föld s Ég az ő ruhája.

Buson: ESŐ

Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.

Rokkocsu: PIROS KÖTÉNY

Tavaszi szél viháncol és a
teaházból piros köténnyel int ki
a gésa.

Tai-a: TELEFON

Új évkor az első üdvözletek
nyájas szavakkal telefonva
futnak belé a telefonba.

Kako: LEGYEZŐÁRUS

Szellős, hűsitő legyezőket árul.
Izzad szegény.
Pedig egész orkán fúj a nyakárul.

Sirao: HOLLÓFÉSZKEK

A csúnya hollók -
ők is a fészküket készítgetik,
mert a szülői szívek mind hasonlók!

Buson: VAKEMBER

Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.

Ocsuji: HANGOM

Télen, mikor magam ülök
s hallom tulajdon hangomat,
megrémülök.

Basho: SZEGÉNYSÉG

Jöjj el barátom, bár kopott
tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csípik.

Basho: VADKACSÁK

Az éj borult az Óceánra távol.
Most vadmacskák halk hangja rí
fehéren
és a sötét derengve fölvilágol.

Basho: MAJOM

Zúg a hideg zápor. Te meg se
látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.

Buson: RABLÓVEZÉR

Ugy ég a hold, hogy minden szív
megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.

Buson: SÁRGA ŐSZIRÓZSA

Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.

Kyoshi: KíGYÓ

Eltünt a kígyó, útnak is erednék,
de ott a fűben a szeme
reám mered még.

Onicsura: ÜNNEP

Virágban a cseresznyefák.
Mindenki izzó, víg selyembe
pompáz
s benn a ruhákba ott zörög
a csontváz.

Dansiu: MADÁRIJESZTŐ

Még a ruháját is kölcsönbe kapja.
De a Császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.

Gomei: LEPKÉK

Miért röpülnek mindig úgy a
lepkék -
kérdezgeted tőlem. Hogy tudjam
azt?
Talán keresik az eltűnt Tavaszt.