Versek a cseresznyevirágról
VERSEK A CSERESZNYEVIRÁGRÓL
Kassák Lajos : Szép pillanatok
Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.
Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.
Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.
Nem kell menedék többé,
ne óvjatok
hitvány életem gazos mezőin
ne nőjön több virág.
Kérem a vihart, szakítsa ki
törzsemet a földből,
dobjon martalékául fekete,
vad, viharos szeleknek,
leveleim szórja el,
nem kell az senkinek
Kérgemet, rossz kabátom,
vigye el, vigye,
akinek csak kell
Nem kell, hogy védjetek,
dőljek le,
de félek, a
föld sem fogad majd be
Tomboljatok szörnyű elemek,
szórjatok el, nem kell, nem kell
több menedék,
ha már a nap csak fény
és nem melegség
Nem kell, hogy szeressetek,
nem kell, engedjetek,
hogy vesszek el,
Ne öleljetek át, törzsemben
már nincs élet, az csupa szú,
szétrágott vénhedt
Leveleimet mit őriztek, mik
szépek voltak és színesek,
rakjatok belőle nagy-nagy tüzet,
az talán ad még egy kis meleget
Mert hazudtam nektek,
nem vagyok erős fa,
hogy bárkit is megvédjek
Nem kérek menedéket tőletek,
ne óvjatok szerelmek,
fussatok, fussatok!
Ha elmúlt a vihar,
utána úgyse találtok.
Még egyszer, ha lehetnék,
cseresznyefa virága lennék,
mert legszebb halál az övé-
a lehulló cseresznyevirágé!
A tó víztükre szép
Fácskával díszes,
Szűz színét szórja szét
Dús habjain.
Mennyeknek harmata
Száll rá az éjben:
Illékony glória,
Halk rózsaszín.
Úgy áll, mint büszke nő;
Ágán a holdfény
Tör meg, mint reszkető
Szempár ha néz;
Száz és száz kis virág
Andalgón, lengén
Ontja szférák dalát,
S tűnt bájt idéz:
Vad, lágy harmónia,
Színes, dús, édes
Szótlan szimfónia,
Szédült varázs.
Suttog bár hűs delejt,
Mely bronzzal díszes,
Táncot már véle lejt
A pusztulás.
CSERESZNYEFA
Ki no Tomonori
Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.
ÚJ JAPÁN VERSEK -HAIKUK KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSÁBAN
Ki-csi: GYÉMÁNT
Gyémánt van-e szebb, van szebb
nála még,
mint nyáron
a jég?
Seidi: UDVARIASSÁG
Kunyhóm előtt gubbasztok
tétován.
A teleholdnak adtam át ma éjjel
vendégszobám.
Soseki: ÚJ CSELÉDÜNK
Az uj cseléd szólt: «Rózsa a
nevem»
s egyszerre elborzadt a lelkünk,
mert hátrafordult és a púpja
feltünt.
Ryusiu: KISGYERMEK
Eltévedett kisgyermek. Nézd az
árvát.
Sir-sirdogál.
És közbe fog egy szentjános-
bogárkát.
Ryokwan: ABLAK
Kifosztva áll szegény lakom.
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.
Sodo: KETTECSKÉN
Az aratási hold tündér sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.
Buson: FÉSÜ
Hálószobámban, a sötétben
a rémület jéggé fagyasztott:
holt feleségem fésüjére léptem.
Simpei: ARCOK
Nézz az arcokba mélyen.
Mindegyiken ott sír a vágy: -
hogy mindörökre éljen.
Fogyoku: HAMUTÁLCA
A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.
Kinsha: HALÁSZOK
Hálót vetettek ők már sok-sok
ízben,
de mégse foghatták meg, ott
maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.
Buson: HARANG
A templomi harang bronzán
libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.
Si-cso: LÁNGÉSZ
Tudod milyen a lángész?
Mint télidőben
a tébolyult hold, mely bandzsán
reánk néz.
Tama: PAPIR SÁRKÁNY
Bezárva itt a Császárt kell
szeretnem
s szól a zene.
Papir sárkány, emelj hátadra engem.
Kikaku: KOLDUS
Koldus, de én irigykedem reája.
Nincs semmije.
Ám az egész Föld s Ég az ő ruhája.
Buson: ESŐ
Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.
Rokkocsu: PIROS KÖTÉNY
Tavaszi szél viháncol és a
teaházból piros köténnyel int ki
a gésa.
Tai-a: TELEFON
Új évkor az első üdvözletek
nyájas szavakkal telefonva
futnak belé a telefonba.
Kako: LEGYEZŐÁRUS
Szellős, hűsitő legyezőket árul.
Izzad szegény.
Pedig egész orkán fúj a nyakárul.
Sirao: HOLLÓFÉSZKEK
A csúnya hollók -
ők is a fészküket készítgetik,
mert a szülői szívek mind hasonlók!
Buson: VAKEMBER
Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.
Ocsuji: HANGOM
Télen, mikor magam ülök
s hallom tulajdon hangomat,
megrémülök.
Basho: SZEGÉNYSÉG
Jöjj el barátom, bár kopott
tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csípik.
Basho: VADKACSÁK
Az éj borult az Óceánra távol.
Most vadmacskák halk hangja rí
fehéren
és a sötét derengve fölvilágol.
Basho: MAJOM
Zúg a hideg zápor. Te meg se
látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.
Buson: RABLÓVEZÉR
Ugy ég a hold, hogy minden szív
megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.
Buson: SÁRGA ŐSZIRÓZSA
Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.
Kyoshi: KíGYÓ
Eltünt a kígyó, útnak is erednék,
de ott a fűben a szeme
reám mered még.
Onicsura: ÜNNEP
Virágban a cseresznyefák.
Mindenki izzó, víg selyembe
pompáz
s benn a ruhákba ott zörög
a csontváz.
Dansiu: MADÁRIJESZTŐ
Még a ruháját is kölcsönbe kapja.
De a Császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.
Gomei: LEPKÉK
Miért röpülnek mindig úgy a
lepkék -
kérdezgeted tőlem. Hogy tudjam
azt?
Talán keresik az eltűnt Tavaszt.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
buy sildenafil pills - <a href="https://bestusasild.com/">50mg viagra</a> viagra 100mg usa
kerepesz szöllösor 15 2144
(baán pézer, 2010.04.01 20:54)
megismertem egy lányt kit cserecsnyének hivnak s szerelmesek letünk egymásba de eltiltotak töle a szülei. hogy lehet ez? mint romeo és julia:-(
amugy a cica lány mert trikolor
ka-booom@freemail.hu
(Lihtnael, 2010.03.24 17:56)
Azért legalább a felhasznált versek szerzőit illett volna feltüntetni!!!A harmadik kép történetesen az enyém:
http://www.poet.hu/vers/33951
Üdv:Horváth Csaba(a szerző).
Xddkun ajpurl
(Tpllta, 2022.05.05 03:44)