Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép szerelmes versek

2009.05.11

 

Csak ez az élet fáj 

 

Mondd, miért nem felelsz,

 

mit vétettem neked?

 

Hallgatásod fáj,

 

mi ez a csöndes őrület?

 

Veszekedj, vádolj,

 

kiabálj, csak szólj!

 

Ne kínozz tovább,

 

megöl a néma kór!

 

Mondd,hogy nem szeretsz,

 

s én megbocsátok Neked;-

 

az utadból félreállok,

 

az árnyékod leszek.

 

Valamit eltitkolsz előlem,

 

jól tudom!

 

Hol rontottam el,-

 

az okát hiába kutatom.

 

Kérdezném tőled,

 

de csak a rideg csend felel;

 

-mindhiába várom,

 

nem jön az égi jel.

 

Már a szakadék szélén állok,

 

sötét alagútban járok;-

 

lelkemet kiönteném, de nincs kinek

 

Szavaidat távolról hallom,

 

de azok oly hidegek.

 

Fagyot görget elém az északi szél,

 

a lámpa fénye csillog a friss havon;-

 

gyémánt szőnyeg terül a lábam elé,

 

a világ oly csodálatos!

 

Csak ez az élet fáj,

 

de az nagyon!

 

 

 

 

 

Szabó Ila 

Epilóg

Már csöndesen szeretlek,

szelíd szavam se szól.

Könnyebb neked, ha vágyam

csak hangtalan dalol.

Nem várlak, nem kereslek,

nem álmodom veled,

feloldom gondod, vétked,

mit én hoztam neked.

S a csöndes könnyek éjén

én áldva áldalak,

köszönnöm kell, hogy voltál

egy boldog pillanat.

Lenyugszik lassan bennem

a lánggal égő láz,

de éltedre titkon

tekintetem vigyáz.


 

Berdán Anita:
Álmodom

Álmodom egy életről,
Egy gyönyörű jövőről,
A kedves hercegről,
Ki talán soha nem jön.

Álmomban csodás az élet,
Miben boldogság van vélem.
Melyben minden jó és szép,
Olyat más nem látott még.

A jövőben boldog leszek,
Várom, hogy valaki fogja a kezem.
Várom, hogy velem legyen,
Megbecsüljön és szeressen.

Jöjjön el a kedves herceg,
ki mindig megért engem.
Ki megfogja a kezem,
S azt suttogja, hogy szeret.

 

SZAPPHO DALA

Szapphó

A Kérlek-dala

Kérlek…
Másként hajolj át a lelkemen,
Másként őrizd a szívem.

Hisz’ másként lép a hajnal rózsasugara
A halványuló éj árnyékába,
És másként köszönti az égő fénycsillag
Szikrázó kedvesét az égbolt palástjára lépve,
Amikor így szól szelíden:

Kérlek…
Másként hajolj át a lelkemen,
Másként őrizd a szívem.

 

 

Reményik Sándor
Maradj velem


Maradj velem - hisz nem kívánok semmit
Tetőled, csak hogy néha lássalak.
Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be
Néhanapján nagy árvaságomat!
Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,
S ha én is szólok: rossz néven ne vedd -
Szeresd versem rendetlen ritmusát
S számláld rendetlen szívverésemet!
Különben maradj hites uradé -
Különben maradj Krisztus uradé -

Az egyiktől is ennyit kértem én.
A másiktól is ennyit kértem én.
Te tudod Isten: bűn volt-e vajon
Ez a könyörgés és ez a remény -?
Elvitted egyikét a föld alá,
És más tájékra most a másikat.
Itt hagytál engem tehetetlenül
Könyörtelen csillagaid alatt.

Hisz néha fényes híd a messzeség,
De máskor mégis nagyon-nagyon kell
A biztonság, hogy kéznyújtásnyira
Itt van valaki - kell egy kis "közel" -
A néha napos drága lehetőség:
Az egy-város, a szomszéd-utca kell.
S egy hozzám hajló röpke pillanat,
Mely megsimítson, mint virágos ág.
Elmúlhat tőlem különben örökre:
Mit szerelemnek szólít a világ.

Maradj velem! Leszáll az én napom.
Bagoly huhog szálló napom felett.
Maradj velem! E jajra ki felel:
A világ végezetéig veled?!
Maradj velem! Oly örök ez a kérés!
És tiszta, mint a hó kristályai.
Maradj velünk: Jézust is erre kérték
Alkonyba-hulló tanítványai.
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.